dans le sommeil sombrer
en oiseau se changer
et au loin s’envoler
vastes champs arpenter
aux puits frais s’abreuver
jusqu’au sommet grimper
telles les roches rouler
tout au fond dévaler
dans une ville arriver
par une fenêtre entrer
à nouveau s’éveiller.
*
Most kéne ébredni
aztán elaludni
madárrá változni
messzeségbe szállni
tág mezőn lépdelni
völgyi kútból inni
hegytetőre jutni
sziklával görögni
mélységbe lehullni
egy városba térni
ablakba repülni
és legint ébredni.
***
Sándor Weöres (Szombathely, Hongrie 1913- Budapest 1989) – Chant sans limite (Ének A Határtalanról, 1980) – Traduit du hongrois par Cécile A. Holdban